Bejelentkezés

RegisztrációElfelejtett jelszó
Bejelentkezés

„Az egészség az megfizethetetlen kincs. Ameddig van, észre sem vesszük, csak amikor veszélybe kerül, akkor kezdünk el kapkodni és akkor már szinte bármit megadnánk, hogy újra egészségesek, fittek legyünk.” ©

Kosár

Kosár Pénztár
Termékcsoportok

Egészség hírek

                                        Csontritkulás

A csontritkulás a görög „oszteoporószisz” szó fordítása (οστούν: csont, πόρος: pórus; szó szerint: „csontlyukasodás”/„a csont porózussá válása”). A kifejezés arra utal, hogy a csontképződés lelassul, a leépülése fokozódik, ezért a csontozat mennyisége csökken, az összetétele pedig romlik. A folyamat fokozott csonttörési kockázattal jár.

A csontritkulás kialakulásának okai:
Életkor:
• Az osteoporosis kialakulása a test öregedésének a következménye. Mértékét nagyban befolyásolja, hogy az első 40 év alatt milyen minőségű csontozat alakult ki, illetve hogy 30 éves kor fölött milyen ütemű a leépülés.
• A csontok anyagcseréje, a csontszövetek megújulása természetes folyamat, a törések összeforrásának is ez a feltétele. A csontritkulás akkor kezdődik, ha a csontépülés mértéke nem éri el a lebomlásét.
• Mivel a csontanyagcsere a puhább részeken nagyobb mértékű, mint a keményebb külső rétegekben, ezért az osteoporosis először a nagyobb szivacsos állománnyal rendelkező csontokban jelentkezik. Emiatt olyan gyakori idős korban például a combnyak-, a csigolya- és a csuklótörés.
• Minél öregebb valaki, annál nagyobb a valószínűsége a csontritkulásnak, következésképpen az életkor előrehaladtával egyenes arányban nő a mind nehezebben gyógyuló csonttörések kockázata.

Hormonszintváltozás:
• A csontépítésért elsősorban a nemi hormonok, különösen az ösztrogén, a felelősek. Ebből következőleg a csontritkulás kialakulása a hormontermelés csökkenésével van összefüggésben.
• Minél korábban kezdett menstruálni egy nő, és minél szabályosabb volt a klimax előtt a havi ciklusa, annál kisebb a kockázata a csontritkulás kialakulására.
• Természetesen a kevés tesztoszteront termelő férfiak is veszélyeztetettebbek a normális mennyiségű nemi hormonnal rendelkező embertársaiknál.

Betegségek:
Az idős életkor mellett a csontritkulás másodlagos okai egyéb egészségügyi problémák is lehetnek, leginkább olyanok, amelyek a hormonszint mennyiségével vagy a csontozat felépítésével állnak összefüggésben, de más betegségek és bizonyos műtéti beavatkozások is növelhetik a kockázatot.
• anorexia nervosa: kóros koplalás
• bulimia: kóros falánkság, általában az étkezést követő hányással
• D-vitamin- és kalcium- vagy magnéziumhiány
• K-vitamin hiány
• gyomorbetegség, gyomorműtét
• emésztési és felszívódási zavarok
• a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy működési zavarai és a hormonháztartást befolyásoló különféle betegségek
• a mellékvesekéreg túlműködése
• csontvelő-betegségek
• autoimmun betegségek
• ízületi gyulladás
• a mozgásképesség elvesztése
• daganatos megbetegedések (leginkább emlő-, petefészek-, csont-, prosztata- és gyomorrák)
• Cushing-szindróma
• alkoholizmus
• bizonyos gyógyszeres kezelések (hosszan tartó szteroid-kúra, kemoterápia, vízhajtók szedése stb.)
• a klimax előtti petefészek-eltávolítás
• depresszió

Öröklődés:
Egyértelműen bizonyított tény, hogy a csontritkulás kockázata összefügg a hozott gének minőségével. Akinek a szülei, nagyszülei osteoporosisban szenvedtek, annak jóval nagyobb esélye van a csontritkulásra.
Testalkat
Minél soványabb és alacsonyabb valaki, általában annál vékonyabb a csontozata is. Hogyha kisebb a kiindulási csonttömeg, akkor a leépülés gyorsabban megy végbe. Ezért vannak nagyobb veszélyben a „törékeny” testalkatú emberek.

Életmód:
• Dohányzás
A dohányzás visszafogja az ösztrogéntermelést és a kalciumfelszívódást, ezért sok más egészségügyi kockázata mellett a csontritkulás előfordulásának arányát is növeli.
• Túlzott mértékű alkoholfogyasztás
A férfiaknál ez az osteoporosis leggyakoribb oka. A sok alkohol ugyanis csökkenti a csontképzést és a kalciumfelszívó képességet, ezen kívül vízhajtó hatása miatt is kalciumvesztést okoz.
• Mozgás
A rendszeres sportolás erősíti a csontokat és fokozza a csontképződést, a mozgásszegény életmód viszont nagymértékben gyorsítja a csontozat leépülését. Ügyelni kell viszont arra, hogy már kialakult súlyos osteoporosis esetén a megerőltető edzések könnyen csonttörést okozhatnak. A csontritkulásban szenvedőknek óvatos gyógytornával szabad csak növelniük a mindennapi mozgás mennyiségét.
• Üdítőital-fogyasztás
Az üdítőitalok előállításához használt foszforsav felerősíti a D-vitamin- és kalciumhiány csontozatra gyakorolt negatív hatását. Önmagában nem igaz az a tévhit, hogy a szénsavas üdítők „kimossák a csontból a kalciumot”, de a meglévő hiánytüneteket fokozzák. Ezért a rendszeres fogyasztóknak mindenképpen gondoskodniuk kell a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelről, amennyiben el szeretnék kerülni a csontritkulás nagyobb kockázatát.

Tünetek:
Az osteoporosisnak kezdetben nincsenek tünetei. Az első látható jelek általában a csonttörések, csak jóval később, már előrehaladott állapotban, a csontozat mintegy 30%-ának elvesztése után alakul ki a feltűnően jellegzetes testtartás: a csigolyák megroppanása következtében az érintett emberek veszítenek testmagasságukból, hátuk meggörnyed, a hasuk és a mellkasuk függőleges irányban összenyomódik, esetenként púpossá válhatnak.

Veszélyek:
A testi változások komoly hátfájdalommal járhatnak, ezen kívül a mozgást, az emésztést és a légzést egyaránt megnehezíthetik.
A leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjai törnek el az osteoporosis következtében. A legsúlyosabb esetekben egy kis tömegű tárgy felemelése, egy nagyobb hajolás vagy egy erős köhögés is törést okozhat, sőt akár a saját testsúlya alatt is összeroppanhatnak egy ember csigolyái.
Az öregkori combnyaktörések több hétig teljesen mozgásképtelenné teszik az érintetteket. A csontok összeforrása jóval lassabban halad, mint fiatalkorban, ezért a hosszú ágyhoz kötöttség miatt megnő a tüdőgyulladás és a felfekvések kialakulásának veszélye. A combnyak gyógyulása után is csak lassan sikerül megtanulni újra magabiztosan járni, és a törött láb ettől kezdve életre szólóan gyengébb marad. A combnyaktörés mindenképpen műtéti beavatkozást igényel, az operáció és a betegség esetleges szövődményei viszont tovább gyengítik az embert, a legrosszabb esetben maradandó mozgáskorlátozottságot vagy akár halált is okozhatnak.

Megelőzés:
Mivel a csontritkulás mértékét nagyban befolyásolja, hogy milyen erős a fiatalkor végén a csontozat, a megelőzés döntő jelentőségű.
Ennek alapvető lehetőségei:
• Rendszeres fizikai aktivitás
• Kisgyermekkorban a sok ugrálás, szökdécselés különösen előnyös
• Megfelelő ásványianyag-pótlás
• D-vitaminban, fehérjékben és kalciumban gazdag táplálkozás
Az Indiana University - Purdue University Indianapolis kutatói kimutatták, hogy a fiatalon felépített kemény, vastag külső csontréteg időskorban is nagymértékben megmarad, ezért a szivacsos, belső csontrétegek pusztulását éppen a gyermek- és fiatalkori sportolással lehet leghatékonyabban ellensúlyozni.
Kezelés

A csontritkulás kezelése hasonló alapelvekre épül, mint a megelőzés.
A legfontosabbak:
• Rendszeres testmozgás
• Az adott fizikai állapothoz igazított, (gyógy)torna
• Ásványi anyag és vitaminpótlás
• Gondoskodás a szükséges kalcium- és D-vitaminbevitelről
A klimaxon túl lévő nőknek napi min. 1200 mg kalciumra és 2000 NE (nemzetközi egységnyi) D-vitaminra van szükségük. Azoknak, akik nem kapnak hormonpótló kezelést, vagy akik rendszeresen szedtek szteroidokat, a minimális kalciumszükségletük 1500 mg. 65 éves kor fölött már mindenkire ez a mennyiség vonatkozik. A kalciumkészítmények alkalmanként székrekedést okozhatnak. Ez esetben több folyadékot kell inni, és rostokban gazdagabb táplálkozásra kell áttérni. A kalcium-foszfát és a kalcium-citrát jóval kevésbé okoz székrekedést, mint a többi kalcium-só, ezért az sem mindegy, milyen terméket választunk a kalciumpótláshoz. A súlyosabb esetekben szükség lehet rendszeres gyógyszeres hormonkezelésre is.

http://www.hazahozatom.hu/tcslista/csontritkulas-osteoporosis_59461

Forrás: Wikipédia
Pixabay

                          B-vitamin-hiány: ezek az árulkodó tünetei!

B-vitaminból nyolcfélét is megkülönböztetünk, így nemcsak a szervezetünkben betöltött szerepük sokféle, hanem azok a tünetek is változatosak lehetnek, melyekkel a testünk azt jelzi, több B-vitaminra van szükségünk! Melyek a jellemző tünetek?

A B-vitaminok vízben oldódó vitaminok, és általánosságban elmondható róluk, hogy a sejtosztódásban van rendkívül nagy szerepük. Emellett bizonyos B-vitaminok nélkülözhetetlenek más enzimek, vitaminok és egyéb tápanyagok hasznosításához, vagyis ha a szervezetünkbe túl kevés B-vitamin jut, akkor ez más, fontos folyamatokban részt vevő molekulák működésére is hatással van.

Egy B-vitamint nem elég pótolni
Mivel igen sokféle funkciót töltenek be, a hiányuk is sokféle tünet formájában jelentkezhet. Emellett, a legtöbb esetben nem egy, hanem több B-vitamin hiányáról van szó, vagyis egy-egy B-vitamin pótlásával nem biztos, hogy minden tünetet megszüntethetünk. Szerencsére, a változatos étrendnek köszönhetően a súlyos, krónikus vitaminhiány viszonylag ritka, ám az enyhébb vitaminhiánynak is kellemetlen következményei vannak.

Kiket érinthet a B-vitamin hiánya?
A B-vitaminok hiányára fokozottan hajlamosak az idősebbek, esetükben ugyanis romlik a vitaminok felszívódásának hatékonysága, de az alkoholizmus is nagymértékben növeli a hiánybetegségek rizikóját. Bizonyos krónikus betegségek és gyógyszerek is befolyásolhatják a B-vitaminok felszívódását.
B-vitamin-hiány okozta betegségek

A legsúlyosabbnak a B-1, illetve a B-3-vitamin hiányát tartják, ezek ugyanis rendkívül súlyos, akár az életet is veszélyeztethető betegségeket okozhatnak. Az előbbi a beriberi, míg az utóbbi a pellagra nevű betegség fő kiváltó oka.
A beriberi főként az idegrendszerre hat, tünetei közé tartozik a fogyás, a végtagok gyengesége és fájdalma, a szövetek ödémásodása, az érzékszervek működésének romlása és a szívproblémák.
A krónikus vitaminhiány egyik következménye az idegrendszer visszafordíthatatlan károsodása lehet, mely demenciával és zavarodottsággal jár együtt.
A pellagra jellegzetes tünetei közé tartozik a súlyos hasmenés, a fényérzékenység, a hajhullás, a gyengeség, a mozgáskoordináció romlása, a szellemi leépülés, az agresszió és a zavarodottság. A bőrtünetek is rendkívül jellegzetesek: a bőr gyulladttá válik, idővel pedig megvastagszik, hámlani és vérezni kezd. Mindkét betegség meglepően gyakori lehet az egyoldalú táplálkozást folytatóknál, az alultápláltaknál, és olyan csoportok esetében, amelyek a hiányos táplálkozás mellett nagy stressznek vannak kitéve.

B2-B12-vitaminok hiánytünetei
Az elégtelen B-2-vitamin-bevitel főként kellemetlen bőrtüneteket okoz, például bőrgyulladást, viszketést, a száj sarkának kiszáradását és fájdalmas kirepedezését, fényérzékenységet okoz. Emellett torokfájás, nyelési nehézségek, a száj- és a szájpadlás nyálkahártyájának duzzadása is jelentkezhet.

Szintén a bőrön látszódik a legjobban a B-5 vitamin hiánya: pattanások alakulhatnak ki, és a bőr érzékennyé, viszketővé válhat.

A B-6 vitamin a sejtek energiaellátásában játszik szerepet, de az immunrendszerünk megfelelő működéséhez is hozzájárul. Hiányának legfőbb tünetei közé tartozik a seorrheás dermatitiszre hasonlító, hámló-viszkető bőrgyulladás, a nyelven, illetve a száj nyálkahártyáján megjelenő fájdalmas elváltozások, a kötőhártya-gyulladás, a fáradékonyság, az állandó álmosság, a kognitív zavarok és memóriaproblémák, illetve az egyik legjellegzetesebb tünete a száj sarkának kirepedezése, gyulladása.
A B-6 vitamin hiánya a várandós és szoptató kismamáknál különösen fontos lehet, mert ez a vitamin hozzájárul a kisbaba agyfejlődéséhez. A kutatások szerint megnő a B-6 vitamin hiányának rizikója a súlyos, krónikus gyulladásos betegségekben (pl. rheumatoid arthritisz), a májbetegségben szenvedőknél, és néhány gyógyszer, így például a fogamzásgátló tabletták is befolyásolják a szervezetünk B-6-vitamin-szintjét.

A B-7 vitamin (biotin) hiánya gyakran nem okoz tüneteket a felnőtteknél, de súlyosabb, krónikus esetben a haj és a köröm elvékonyodását, elgyengülését, a köröm töredezővé válását és hajhullást okozhat. Tünetei lehetnek még a vitaminhiánynak a kötőhártya begyulladása, valamint a hámló, viszkető, vöröses bőrkiütések. A lelki és szellemi tünetek azonban már enyhébb mértékű vitaminhiány esetében is jelentkezhetnek; ezek közé tartozhat a letargia, az állandó rosszkedv, a hangulati ingadozások. A várandós hölgyek esetében megnő a B-7 vitamin hiányának rizikója.
Különösen a várandós kismamáknál lehet veszélyes a B-9 vitamin (folsav) hiánya, mert ez a vitamin rendkívül fontos a magzat megfelelő fejlődéséhez, hiánya jelentősen növeli a születési rendellenességek, például a szív és az idegrendszer fejlődési zavarainak rizikóját.

A B-12 vitamin hiánya elsősorban vérszegénységet és a kognitív funkciók romlását okozza. A-vitamin hiányának tünetei között találhatjuk a fáradékonyságot, állandó kimerültséget, a gyengeséget, a végtagok viszkető, bizsergő érzését, de előfordulhatnak lelki problémák, például depresszió, ingerlékenység is. Szélsőséges esetekben a vitamin hiánya idegrendszeri zavarokat is okozhat, és ezeket időnként nem is lehet visszafordítani.
A B-12 vitamin elsősorban a húsfélékben és tejtermékekben található meg, így a szigorú húsmentes (vegetáriánus vagy vegán) étrendet követőknél nagyobb a rizikója a vitaminhiánynak.

Forrás: egeszsegkalauz.hu

 

                                                  Cukorbetegség

A cukorbetegség, latinul diabetes mellitus, magyarosan diabétesz, a glükóz feldolgozási zavara, aminek oka a hasnyálmirigy Langerhans-szigetei által termelt inzulin nevű hormon hiánya,vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége (inzulinrezisztencia), relatív inzulinhiány, vagy mindkettő. Az abszolút vagy relatív inzulinhiány következtében, mivel a sejtek inzulin hiányában nem képesek a glükóz felvételére, a vércukorszint megemelkedik, ezek együttesen okozzák a betegség fő tüneteit.

A cukorbetegségnek több típusa létezik. A kialakulás okai (patogenezis), a tünetek és a kezelés az egyes típusokban különböznek.
A kezelés lehetőségei mások csak a cukorbetegség típusaiban, alapjaiban azonos élettani folyamatok zajlanak le, csak más gyorsasággal, hiszen 2-es típusúnál vagy inzulinrezisztensnél, gesztációsnál lassabban, mint az 1-es típusúban.
1-es típusú diabetes mellitus
A hasnyálmirigy Langerhans-szigete (glukagontermelő) alfa-, (inzulintermelő) béta-sejtekből, valamint (szomatoszatintermelő) delta-sejtekből áll.
A szigetet emésztőenzimeket termelő külső elválasztású végkamrák veszik körül (H&E festés)

Az 1-es típusú diabetes mellitus:
(más néven inzulinfüggő diabetes mellitus) egy autoimmun betegség, amelyet abszolút inzulinhiány okoz. Hátterében az áll, hogy a szervezet immunrendszere idegenként ismeri fel a saját sejtek egy részét, és autoimmun gyulladás következtében elpusztulnak a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjei. Ez a diabétesz bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban gyermek- és fiatal felnőttkorban jelentkezik. A betegek általában soványak, gyakori a jelentős fogyás a betegség megállapítása előtt. A tünetek gyorsan alakulnak ki, a betegek kezeléséhez inzulin szükséges. Kezeletlen vagy rosszul kezelt, súlyos esetben tartósan magas vércukorszinttel (hiperglikémia) és ketózissal járó életveszélyes állapot, az ún. ketoacidózisos kóma alakulhat ki.
Az 1-es típusú diabétesz általában a diabéteszes esetek 10%-át teszi ki.

2-es típusú diabetes mellitus:
Az inzulincsúcsot a cukor, fehér liszt stb. fogyasztása a magas glikémiás index (GI) miatt okozza. Minél magasabb a glikémiás indexe a szénhidrátnak, annál gyorsabban szívódik fel és jut a vérbe, és annál nagyobb inzulintermelésre serkenti a szervezetet.
Az éveken át tartósan magas inzulinszint, pontosabban étkezésenként egy-egy hatalmas inzulinhullám miatt a sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukor ellen, és kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek ellenállnak az inzulinnak a sejthártya cukortranszportját fokozó hatásainak. Ám mivel az agy érzékeli, hogy a vérben ott a sok cukor, utasítja a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint termeljen, a sejtek viszont egyre jobban ellenállnak. Egy ponton azonban a hasnyálmirigy feladja a küzdelmet, és a tartósan magas vércukorszintnek vakság, lábamputáció, érelmeszesedés, infarktus és impotencia lehet a következménye.
A betegség kezdetén gyakori a tünetmentesség, a diabétesz tünetei csak lassan alakulnak ki, gyakran a különböző szövődmények megjelenése kapcsán diagnosztizálják a kórt. A betegség kezelése a kezdeti szakaszban életmód változtatással (diéta, helyes táplálkozás, sport, testsúlycsökkentés), majd vércukorcsökkentő, valamint az inzulin hatását növelő tablettás készítményekkel történik. A betegség későbbi szakaszában, amikor az inzulintermelés már kimerült, az 1-es típusú diabéteszhez hasonlóan szükségessé válik az inzulin adása.
Az inzulinrezisztencia szorosan összefügg az elhízással – nem véletlenül, mivel az elhízást az izolált szénhidrátok okozzák a magas glikémiás indexük miatt. A 2-es típusú betegek 80%-a elhízott, többségük magas vérnyomástól is szenved. A betegség általában középkorú vagy idős embereknél alakul ki. Manapság az elhízás gyermek- és serdülőkorban is jelentkező rohamos terjedésével azonban ebben a korban is egyre több diabétesz jelentkezik.
A világon a 2-es típusú betegek száma drámaian növekszik (az összes cukorbeteg 90%-a a 2-es típusú betegségben szenved), a fejlett társadalmakban tapasztalható egészségtelen életmód és táplálkozási szokások miatt. Korábban ezt a diabétesz formát „enyhe” betegségnek tartották, mivel sokáig nem okoz panaszt, nem feltétlenül igényel inzulint. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz, a 2-es típusú cukorbetegség súlyos betegség. Súlyos, mivel mintegy 10–15 évvel lerövidíti a várható élettartamot, nagyon magas a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága és súlyossága. Egy 2-es típusú diabéteszes beteg olyan szív-érrendszeri veszélyeztetettségnek van kitéve, mint egy nem cukorbeteg, infarktuson átesett beteg.

Felismerése, tünetei:
Az 1-es típusú diabétesz viszonylag gyorsan alakul ki, a betegséget nem ritkán egy ketoacidózisos kóma során ismerik csak fel. A 2-es típus ezzel szemben általában lassan fejlődik ki, alig észrevehetően. Emiatt a 2-es típus felismerése legtöbbször szokásos (rutin) orvosi vizsgálat során történik, ahol az emelkedett vércukorszint, vagy a vizeletben kimutatott magas cukorkoncentráció fedi fel először a betegséget.
Az abszolút vagy relatív inzulinhiány következtében emelkedik a vérben a cukor koncentrációja, mivel a sejtek inzulin hiányában nem képesek a glükóz felvételére. A magas vércukorszint (hiperglikémia) következtében megnő az ürített vizelet mennyisége, mert a vesék egy bizonyos cukorszint felett (általában 10 mmol/l-től) nem képesek a cukor visszatartására, a vizelettel glükóz is ürül, és az ürülő cukor vizet ragad magával. A vízvesztés pedig szomjúságérzetet okoz. Előfordul, hogy tartós fáradtság, elhúzódó sebgyógyulás, ismételten jelentkező pattanásos bőrbetegség vagy viszketés hívja fel a figyelmet a cukorbetegségre. A hiperglikémia miatt szemészeti szövődmény is kialakulhat, látászavar is jelentkezhet. Lehetséges, hogy a szemészorvos a szemfenéken észlelt jellegzetes elváltozások alapján hívja fel a diabéteszre a figyelmet. Megtartott vagy fokozott étvágy mellett a testsúly csökkenhet, mivel a glükóz nem tud beépülni a szervezetbe. A beteg a tünetekhez hozzászokhat, ezért előfordul, nem is ritkán, hogy a diabétesz szövődményeit észleli először az orvos.

Klinikai tünetek:
A cukorbetegség klinikai tünetei az alábbiak lehetnek:
• Általános tünetek: fáradtság, teljesítménycsökkenés.
• Emelkedett vérinzulinszint miatt kialakuló tünetek (a 2-es típus kezdeti fázisa): farkasétvágy, izzadás, fejfájás.
• Magas vércukorszint (hiperglikémia) miatt jelentkező tünetek: nagy mennyiségű vizelet gyakori ürítése (polyuria), szomjúságérzet, nagy mennyiségű víz ivása (polydipsia), testsúlycsökkenés.
• Folyadék és elektrolitháztartási zavar (homeosztázis zavara) miatt jelentkező tünetek: éjszakai vádligörcsök, látászavarok (a szemlencse víztartalmának változása miatt).
• Bőrtünetek: viszketés (pruritus) (gyakran a nemi szervek (genitáliák) és a végbélnyílás (anus) környékén), bakteriális és gombás bőrfertőzések, vöröses arcszín (rubeosis diabetica).
• Potencia- vagy menstruációs zavarok.
Forrás:wikipédia

www.hazahozatom.hu/tcslista/cukorbetegseg_59455

Tények a máriatövisről!

A máriatövis, népies nevén őszbogáncs, szamárkóró, vagy boldogasszony tövise (Silybum marianum) az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj. Már évszázadok óta a májtisztítás egyik leghatásosabb gyógynövényeként tarják számon. Májvédő és májtisztító hatása orvosilag is elismert és bizonyított. A máriatövis mediterrán térségből származik, de világszerte termesztett növény. Gyógyászati célokra termését hasznosítják. Ez nagy mennyiségű olajat és fehérjét tartalmaz, de májvédő hatását az összefoglaló néven szilimarinnak nevezett vegyületeinek köszönheti.

Gyógyhatása:
A szilibinin megszünteti vagy csökkenti azoknak az anyagoknak a hatását, amelyek a májszövetek elhalását vagy a máj zsugorodását idézik elő. A szilibinin „méregteleníti” a májat, és elősegíti a regenerálódását.
A szilibinin egy rendkívül hatékony antioxidáns - antioxidáns-tartalma többszöröse az E- és C-vitaminénak - amely fokozza a fehérjék szintézisét a sejtekben, és májtisztítás útján támogatja a májműködés helyreállítását. Számos tanulmány számol be a szilibinin szabadgyökmegkötő hatásáról.
Emellett a szilibinin segíti a májsejtek osztódását és regenerációját, valamint stabilizálja a májsejtek sejthártyáját is.
• stabilizálja és erősíti a májsejt-membránokat
• semlegesíti a szabad gyököket
• serkenti a májsejtek termelődését
• felgyorsítja a károsodott májszövetek regenerációját
• gyulladáscsökkentő hatású
• segíti az ösztrogén lebontását
A máriatövis ajánlott enyhébb emésztési panaszok kezelésre, de hatásos lehet epehólyag-problémák gyógyításában is. A máriatövist gyakran társítják más növényekkel: gyermekláncfűvel, fecskefűvel, vagy a májtisztítás folyamataiban is bizonyított benedekfűvel. A benedekfű képes felerősíteni a máriatövis hatását, így kombinációjuk a májtisztítás folyamatában még erőteljesebb.

Érdekesség az elnevezésről:
A máriatövist más néven Mária tövises tejének mondják. Ennek alapjául az a monda szolgál, amit néhány faluban még mindig mesélnek. Eszerint amikor Mária menekült Jézussal, futtában gyorsan megszoptatta, s miután végzett, egy csepp tej hullott az egyik közeli virágra. Ebből lett a máriatövis.

Forrás: Wikipédia

http://www.hazahozatom.hu/mariatovis-500mg-90-kapszula-vitaking-t335464

 

A weboldal használatával Ön beleegyezik a sütik (cookie) fogadásába és elfogadja a vásárlás menetével, valamint az adatkezelési gyakorlatunkkal kapcsolatos irányelveket.